Oké. Soha, a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe fogok kerülni. Ha végig tekintek az eddigi életemen, sem találok olyan pontot benne, ami azt sugallta, hogy igenis, én, Kim Minseok, bármikor is az élete során, ilyet fog csinálni.
Szabályos normák között nőttem fel, egy viszonylag normális testvérrel - mondom, viszonylag. Az iskolában is csak egy teljesen átlagos diák voltam, nem közösítettek ki, vagy piszkáltak, vertek meg. Semmi olyan nem történt velem soha sem, ami miatt... mi is lett belőlem pontosan? Meleg? Áhhh... Kétlem. Jongdae az egyetlen velem azonos nemű az egész világon, aki iránt... Jó, még kifejeznem is nehéz azt, hogy jelenleg mi van velem, mert hát... én sem tudom.
Csak állunk egymással szemben, én folyamatosan a kölköt fixírozom, míg ő nagy bizonnyal a lehetséges menekülő utat keresni. Alsó ajkát folyamatosan harapdálja, ahogy nő köztünk a feszültség, bár én ebből nem észlelek semmit. Csak őt bámulom, és várom a kérdésemre a válaszát, de az csak nem akar jönni, még hosszú percek eltelte után sem. A szívem hevesen ver, a szám kiszárad, ahogy őt nézem. Még mindig nem bírom elhinni, hogy nekem komolyan megfordult a fejemben az, hogy le akarom teperni őt. Tudtommal egy átlagos, heteró pasi nem gondol ilyenekre. Pedig én még bizton állítom, hogy csak is a nők felé vonzódom, elvégre soha nem álmodoztam férfiakról, csak nőkről. Más se járt már jó ideje a fejemben, csak az, hogy kellene egy barátnő. Erre tessék! Kapok egy Kim Jongdaet az élettől. Hát... köszönöm élet! Asszem most egy ideig ne told elém a segged... Ha csak nem Jongdae segge az... Minseok!
-Válaszolnál? - Kezdett bennem elpattanni valami. Jongdae csak szerencsétlenül összehúzva magát állt előttem, csapdába esve, de egy árva szó nem hagyta el ajkait. - Jongdae!
-Nem! Nem bántam meg! - Na, emlékeztek arra, hogy már nagyon nincs bennem valami rendben? Ez a rend most borult fel végleg. Nem tartóztatva magamat csókoltam ajkaira, erőszakosan átvéve az irányítást. Jongdae még a tempót(Vivix2002, ha ide mered írni a tudod mit...) is alig bírta tartani, emiatt pedig konkrétan azt tehettem vele, amit akartam.
Komolyan nem értem magam. Nőnek sem estem még neki soha sem, nem hogy még férfinak, de... de Jongdae - bár idegesítő néha - nagyon az én esetem. Annyira szép, egyszerűen... Egyszerűen hogyan tartóztassam meg magam a közelében?
Hatalmas dominanciával vezettem kezeim először derekára, majd lejjebb csúsztatva végtagjaim, markoltam fenekébe. Jongdae egy aprót nyikkant meglepettségében, de nem ellenkezett. Az kéne még! Tuti, hogy itt helyben megerőszakolnám mérgemben!
Jongdae kissé feljebb emelte jobb lábát, így én kicsit sem várva nyúltam combjai alá, és kaptam fel az ölembe - nagyon vékony - és passzíroztam még jobban neki a falnak. Lábait derekam köré kulcsolta, nyakamat átkarolta és úgy csókoltuk egymást tovább. Kellemes érzés... nagyon is, még ha nem is akarom teljes mértékig elfogadni ezt.
-Hyu...hyung... - Remegett meg a hangja, ahogy nyakát kezdtem el csókokkal ellepni. Fejét amennyire csak tudta, hátra csapta, ezzel adva nekem még nagyobb teret a selymes bőrfelületen. - Hyung! - Nyögött egy nagyobbat, mikor ágyékomat az övének nyomtam. Férfiasságom nem kicsit lüktetett, csak is érte. Mondom, hogy nem vagyok normális! - Minseok hyung!
-Igen? - Nem szívesen hagytam abba nyakának szadizását, de már mást se csinált, csak szolítgatott.
-Mi...mmmm.i...mit csinálsz?
-Hát nem egyértelmű? - Felhúzott szemöldökkel néztem barna szemeibe és hogy biztosan értse szándékomat, még jobban az övéhez nyomtam ágyékom, mire felnyüszített.
-De... de...
-Ne érdekeljen most semmi! - Ismét egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira, miközben eltávolodtam, Jongdaeval az ölemben a faltól és egy kisebb szobába belépve, türelmetlenül helyeztem egy pillanatra a saját, remegő lábaira a kölköt addig, amíg a helyiségben lévő asztalról le nem söpörtem mindent.
Jongdae egy nagyot nyikkant, ahogy kicsit sem finoman helyeztem a formás hátsóját az asztalra, majd ismét neki estem. Bizonyára sok ez most neki, de ha már miatta csattant el az a csók, akkor viselje a következményeket.
Gyorsan levettem róla zakóját, majd nadrágja övét kibontva egy kicsit hátra döntöttem, hogy könnyebben megszabadíthassam a felesleges ruhaneműtől. Vékony combjaira simítottam, végig cirógatva a bársonyos bőrrel fedett testrészt, majd szó szerint leszakítottam róla az inget.
-Minseok! - Jongdae szégyenlősen próbálta felsőtestét takarni karjaival, elég sikertelenül, hiszen így is láttam a túlságosan is vékony derekat és a kiálló bordákat.
-Lehet, ezt nem kellett volna... - Húztam el számat. - Ha ezzel végeztünk, meghívlak egy kései vacsira. - És ismét ajkaira csókoltam volna, de Jongdae kedve annyira elillant, hogy még mindig maga előtt tartotta karjait.
-Tudom, hogy undorítónak találod. - Suttogta elgyengülten, a vágytól kissé rekedtes hangon. Lassan karjaira vezettem kezeim és óvatosan elhúztam előle a takaró végtagokat.
-Egyáltalán nem tartalak annak. Szörnyű, hogy ilyen szinten nincs mit enned, de mostantól én gondoskodom erről. - Mosolyogtam rá bíztatóan, közben belső combjait simogattam, hátha ettől képes lesz ismét ellazulni.
-Hogy mi?
-Majd megbeszéljük. - És végre megint csókolhattam azokat a finom ajkakat. Jongdae nem ellenkezett tovább, beadta nekem a derekát - végre - és lassan ő is elkezdett megszabadítani ruháimtól. A gombok az ingemen hangosan pattantak, ahogy nem bírva tovább a kölök ügyetlenkedését, téptem le magamról az inget.
-Wow! - Jongdae teljesen elámulva, csillogó szemekkel nézett végig, a holdfény által megvilágított testemen.
-Tetszik? - Incselkedve bontottam ki övem és léptem ki nadrágomból, hogy Jongdae lábai közé lépve, alsón keresztül találkozzanak férfiasságaink.
-Nagyonh... - Nyögött fel az érzésre.
Ahogy végig néztem rajta, már biztos voltam benne, hogy ezek után nem fogom elengedni. Lehet, hogy jó párszor az agyamra fog menni, de nem érdekel, ahogy az sem, hogy mit fog szólni ehhez a családom. Csak a kölök érdekelt, az, hogy meglepő módon kell nekem, mint valami hülye drog. Csak, hogy Kim Jongdae sokkal jobb volt, holmi tudatmósodítószernél, ezért volt sokkal ellenállhatatlanabb. A vékony, de szép vonások elkápráztattak, emiatt kezdtem el megint szörnyen vágyni rá.
Hirtelen szakítottam meg a csókunkat és döntöttem végig az asztalon. Jongdae elkerekedett szemekkel nézett rám, ahogy megszabadítottam az utolsó rajta lévő ruhadarabtól is, majd egyáltalán nem finomkodva fogtam férfiasságára.
-Ahhh... Hyungh...
-A későbbiekben a nevemet szeretném. - Suttogtam fülébe, hogy aztán jól meg is rágcsáljam azt.
-Minseokh! - Nyögött fel, ahogy jobban rászorítottam kezemmel.
-Sokkal jobb. - Vigyorogva emelkedtem fel róla, élvezve az elémtáruló látványt.
-Neh... szórakozh... - Tehetetlenül vergődött előttem, várva a kielégülést. Ohh... Jongdae... Messzi van az még...
A kölök egyik pillanatról a másikra szedte össze magát és ült fel, hogy a másik kezemet megfogva, három ujjamat ajkai köré vegye. Elkerekedett szemekkel néztem rá, majd elmosolyodva gyorsítottam egy kicsit kezem mozgásán.
-Hmmm... - Hümmögött, és kiengedve ujjaim szája fogságából, kényelmesen hátra dőlt és feljebb húzta lábait egy széles terpeszbe.
Még mindig le voltam dermedve, ez a férfival csináljuk dolog nagyon új és egyben szörnyen izgató volt számomra. Majdnem felrobban a péniszem a boxerem fogságában, ahogy a rám váró ánuszt nézem. Jongdae nyüszített, de ettől függetlenül türelmesen várt, hogy végre tegyek valamit. Egy kissé megráztam a fejem, hogy összeszedjem magam és közelebb mentem hozzá, ráhajolva pedig egy gyengéd csókban részesítettem. Nem tudhatom, hogy ez mennyire fáj, biztosan nem kellemes, emiatt pedig nem akarom elrontani ezt a pillanatot. Muszáj lesz egy kicsit lassítanom a kölyök érdekében.
Apró puszikkal próbáltam elterelni figyelmét, miközben mutatóujjammal izomgyűrűjénél köröztem, majd óvatosan felcsúsztattam első ujjaim. Jongdae felnyögött, de egyáltalán nem a kellemes érzés miatt. Látszott rajta, hogy annyira nem élvezni, de nem is olyan vészes, ezért áttérve nyakára, azon kezdtem el jól látható foltokat kreálni, miközben lassan a második ujjaimat is belé csúsztattam. Hátracsapta a fejét, látni lehetett rajta, hogy jelenleg mindent csinál csak nem élvezni, ezért új taktikát vetettem be: Legyünk túl rajta hamar. Gyorsan felcsúsztattam neki harmadik ujjam is.
-Minseok... ez...
-Ssssh... - Tudtam, hogy fáj neki, már csupán a hangjából arra tudtam következtetni, hogy fáj neki. - Ez közel sincs a méretemhez édes. - Simítottam végig arcélén.
-Akkor hagyd a fenébe és gyere te! - Fogott combjaival két oldalamra és célzás képpen közelebb húzott magához. - Kérlek Minseok!
Nem vártam. Jongdae okos gyerek, csak tudja, hogy mikor mi jó neki, ezért kihúztam belőle ujjaim és hozzá simultam. Férfiasságom neki nyomódott fenekének, mire gyorsabban kezdte venni a levegőt. Nyugtatólag puszikkal leptem el összes porcikáját és lassan kezdtem el belé tolni férfiasságom.
-Minseok!
-Nyugi édes... - Egy pillanatra sem hagytam abban az újabb foltok kreálását, valamivel muszáj elterelnem a figyelmét, míg én szép lassan egyre mélyebbre kerülök benne.
-Minseokh...
-Csak engem nézz, oké? - Csillogó szemekkel nézett az enyéimbe, míg én egy erősebb lökéssel tövig merültem benne. Felnyögött a fájdalomtól, de kérésemre csak is engem nézett. Teljesen ráhajoltam sebesen emelkedő mellkasára, ő pedig sűrűn kapkodta a levegőt, próbálva ellazulni.
Lehet gonosznak nevezni, de azért mégis csak férfiból vagyok, ráadásul rohadtul felizgult állapotban, így véletlen megmozdultam, ezzel egy kicsit lökve Jongdaeba. A kölök hátra vetette fejét, és egy nagyot nyögött, de ez már másabb volt, mint az előbbiek. Megismételtem a mozdulatot, mire ismét egy kellemes nyögés hagyta el ajkait, egy aprócska szóval társulva:
-Mégh... - Na, mi volt ez, ha nem egy felhívás egy táncra? Sebesen kezdtem el benne mozogni, Jongdae pedig nyakamba helyezve lábait, dobta hátra a fejét. - Minseokh! - Sikított teli torokból, főleg akkor, amikor megtaláltam prosztatáját.
-Itth... jóh? - Kajánul elvigyorodtam, tartva ugyan azt a szöget, ezzel egymás után eltalálva benne érzékeny pontját.
A szobában Jongdae sikításait és nyögéseit lehetett hallani, egybevegyülni az én morgásaimmal és bőrünk találkozásának halk csattanásával. Folyt rólunk a víz, Jongdae nem is tudott olyan tempóban nyögni, mint amilyenben én löktem belé minél mélyebbre. Teljesen egymáshoz simultunk, egy hajszál nem fért volna el közöttünk, ez pedig mind engem, mind a kölköt lázba hozta. Jongdaeba élvezve fröcskölődött ki járatából, férfiasságom mellett a fehér, ragacsos anyag és bár fáradt voltam, de még pár nagyot lökve élvezett el az alattam lévő is.
Mosolyogva néztünk egymásra, sűrűn lihegve, de mindketten boldogok voltunk. Meglepő, hogy pont velem történt ez, de egyáltalán nem bántam meg belőle semmit sem.
-Olyan gyönyörű vagy... - Csúszott ki a számon legelső gondolatom, mire Jongdae csak felkuncogott, lábait kissé lejjebb eresztve.
-Beszélhetünk még erről, de előtte ki kéne belőlem szállnod. - Nézett szemeimbe mosolyogva.
-Már miért kéne? - Perverzen elmosolyodtam, majd ismét megcsókolva az alattam lévőt, indítottam el mindkettőnkben egy újabb lavinát, hogy egy újabb táncba kezdhessünk ott, az asztalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése